A díszlet egy stilizált térrendszer, amely megkísérli megteremteni egy kora barokk spanyol királyi udvar illúzióját. A díszletkép első pillanattól kezdve emlékeztethet barokk festményekre. A díszlet mozgása egy fényképezőgép objektívjének mozgatásához hasonlít. Az emelvények és a képvetítő felületként is használt falak a díszletképek változásainál egymásba csúszva, nyílva hozzák létre a dráma különféle helyszíneit. A tér változásának mechanikája – amely az elemek variálhatósága folytán szinte végtelen – grandiózus és intim képek megteremtésére egyaránt alkalmas. A játéktér változása előrevetíti a drámai cselekmény folyamatát, segítve a nézőt abban, hogy vizuálisan is átérezhesse mindazt, amit a darab dramaturgiája a cselekmény előrehaladtával kibontakoztat. A díszletszerkezet mobilan követi a dráma felvonásokon belül is sűrűn változó helyszíneit, világítástól, vetített képektől, vagy a szerkezet pillanatnyi állapotától függően hol a király dolgozószobájában, hol egy kihalt folyósón, Eboli hercegnő szobájában, vagy a palota valamelyik zugában találjuk magunkat.
