2010. december 13., hétfő

Schwajda György: A Rátóti Legényanya - jelmeztervek

A magyar folklór feltehetõleg sokak által ismert népmesetípus, a rátótiáda sajátja: az anekdotikus elbeszélésmódba ágyazott képtelen történetek laza szálakkal összefűzött sora, melyet a vérbő humor, poénok, gegek, szójátékok és helyzetkomikumra építő, a szó legszorosabb értelmében röhögtető tréfák özöne fűszerez.
A nyolcvanas évek elején játszódó cselekmény egy példásan "rátótias", képtelen alapötletből bontakozik ki: egy megesett ifjú, a falu aprajának-nagyjának egy emberként való tiltakozása ellenére sem hajlandó elvetetni magzatát, sőt az elképedt, dühös és szégyenkező rátótiak szemébe vágja: ám tegyenek bármit, ő minden körülmények között világra hozza gyermekét. Ekkora szégyent azonban az önérzetes, példamutatóan lokálpatrióta faluközösség nem tud elviselni, és bölcs elöljáróik - a tanácselnök, a párttitkár, a plébános és a nagyszerű iskolaigazgató - vezetésével lázas tevékenységbe kezd, hogy elűzze a világ közepe, Rátót fölé tornyosuló vészt.



Brecht: Puntila Úr és a szolgája Matti - jelmeztervek

Puntila vidéki földesúr nagy szenvedélye az alkohol. Aznapok és másnapok követik egymást, és amikor részeg, az előkelő barátainak beszól, a személyzettel és az alsóbb néposztályokkal előzékeny, kedves és adakozó. Új sofőrje, Matti Altonen a saját bőrén tapasztalja meg, hogy milyen az, amikor gazdája másnap végül kijózanodik, és nem emlékszik semmire...






Brecht: Puntila Úr és a szolgája Matti - díszlettervek